Pénteken két fontosabb esemény történt kis életemben. Egyik, hogy nosztalgiából haverral bementünk a giminkbe, ahonnan tavaly sikerült elballagnunk. Azt hittük, hogy a tanárok majd letámadnak minket, hogy "Hát Ti itt?", feltesznek hülye kérdéseket. Tehát érdeklődnek. De nem. Semmi. Senkinek sem tűntünk fel, csak öcsémnek, de ez nem meglepő. Egyedül a volt német tanárnőm vett észre minket, illetve engem, mert ugye engem tanított. De Ő sem volt túlzottan érdeklődő, feltett pár kérdést, aztán ment be a dohányzóba. Aztán feltűntünk még a volt biológia tanáromnak is, aki megkérdezte, hogy mi jót csinálunk erre, de a választ már nem nagyon várta meg. A volt osztályfőnökömnek kétszer köszöntem erősen, Ő kétszer ment el mellettem passzívan, ezért nem is törődtem vele. Majd feltűnt, hogy eltűntek a tablóink, mert némi átépítés alatt áll az iskola. Létrehoznak egy újabb szintet, ezért lépcsőt építenek. Azért, mert a lépcső egy zseniális találmány. De ezt már egyszer kifejtettem.

Délután nekiültünk az Aliens-nek, ami határozottan jobb volt, mint az első rész. Megismertük a nem túl buta Alien királynőt, aki simán tud liftezni. Tudjuk, hogy egy gyerek élete még mindig nagyon fontos, mert a nőket és a gyerekeket kell kimenteni. Ez itt is megtörtént. Aztán megtudtuk, hogy az androidok nem is rosszak, csak a régebbi sorozatok. Na meg előrevetítettük a harmadik rész okos Alien-ét.