Hétfőn hétkor meglepően frissen pattantam ki az ágyból, majd gyorsan bepakoltam a hétre. Ez az utolsó pillanati bepakolás nem szokásom, de mostanában így csinálom, mert a vasárnapok gyorsan elsuhannak. Ezen változtatni kell. Az elsuhanáson és a pakoláson egyaránt. Cikket megint nem írtam, és ez már kezd zavarni, de most a héten összehozok kettőt. Reggel a busz indulása előtt másfél perccel hív haverom, hogy a fél nyolcas busz mennyire pontos? Mint a halál. Most is az volt, csak visszafelé. Visszafelé? Igen, visszafelé. Az indulási idő pillanatában érkezett a megállóba, ergo késésben volt. De nem akkorában, hogy ne érjek be az előadásra. Útközben a véleményem megváltozott, mert a sok mazsolától nem tudtunk haladni. 8:45-re érkeztünk meg, az óra 40-kor elkezdődött. De így sem bánkódtam, mert tudtam beszélni spanommal, úgyis csak ritkán sikerül személyes kontaktusba kerülnünk. Unatkozás és netezés (nem lett volna sok értelme, mert otthon sikerült hagynom a pendrive-omat, lehet sejteni, hogy minek köszönhető ez) helyett inkább bementem a koleszba, és elkezdtem írni ezt a bejegyzést, hogy este befejezhessem. Közben megy a Danubius-ban valami gány Anastacaia zene, de szerencsére most vége lett. A TV-t kikötötték a szintről, biztos azért, mert sok áramot zabálnak. Persze a reggeltől estig folyamatosan járó 300-350 W-os táppal karcoló PC-k nem növelik a számlát... Műszaki mechanikán a tanár úr bőszen osztogatja a plusz pontokat. Ezek közül egyet már sikerült összeszednem! Persze van olyan, akinek már 6-7 van, de én csak most kezdem érteni a dolgokat. A hó elég jól olvad, szerencsére nincs nagy latyak. Ha ilyen stílusban olvad, akkor nem is lesz. A Danubius-hoz csak most jutott el a Chuck Norrisos dolog, most éppen ezzel keménykednek (mr.b13). Este, szobatárs 1-gyel kooperálva fejlesztettünk a hangtechnikán. Hát nem egy disco, de legalább olyan zene megy, amit mi szeretünk. Jó. Főleg én.