Reggel 7 óra.
Megszólalt a telefonom, erre felébredtem. Előtúrtam öltönyömet, felöltöztem, majd a nyakkendőt elegánsan félrehajítottam, hisz minek az?!

7:30
Busszal elindultam Kecskemét város irányába. Az úton sok érdekesség nem történt, azt leszámítva, hogy hallgathattam a mögöttem ülők izgalmas beszélgetését, majd láttam egy fejre állt autót. Mindenki élt, az autó mellett állt és várt. De ez sem hatotta meg abban hölgy utasainkat, hogy ne rémüldözzenek. "Miért nem áll meg senki?" "Miért nem segítenek?" "Úristen!" "Jajj!" És ehhez hasonló nyalánkságok.

8:56
Késtünk. Hat perccel ezelőtt kellett volna beérnie a busznak a végállomásra, de még nem vagyunk ott. Igaz, nem is oda mentem, de akkor is késett.

9:10
Bent a kollégiumban átveszem a kollégiumi díj befizetését megkönnyítő csekket. Emelték, de nem 7500-ra, hanem 7000-re. Valamilyen új rendelet van erről, azért kellett emelni. A másik kolesz, ami az ország egyik, ha nem a legjobb koleszba, csak 8500 HuF-ba kerül egy hónapra. Pedig a két kolesz között nem kis különbség van.

10:00
A kémia vizsga kezdetét veszi. Megkapjuk a feladatlapokat, kinyitjuk a segédanyagokat és szenvedünk. Először is megpróbáljuk értelmezni a kérdéseket, ami elég nehezen megy, majd összeszedem gondolataimat, előkotrom az emlékeimet és elkezdek keresni a jegyzetben. Az első kérdésre a válasz az első mondat, amit elolvasok. Remek! Ezután semmit sem találtam. Vagyis igen, csak elég lassan. A kérdések 51%-ra biztos választ találtam, amikor a tanár bejelentette, hogy egy perc és vége a dalnak. Akkor következzen az őrült "ikszelgetés". Ami szembe jött és szimpatikus válasznak tűnt, megkapta az x-ét.

10:40
Elveszem az index-em, 2-es. MEGVAAAAN! Persze mindenkinek ketted lett, mert nem volt semmiféle javítás, csak ránézett, nagyjából jól nézett ki, elrakta a papírt, és beírta az indexet.

11:00
Ülök a buszon és jövök haza.