Ehhez a hétfő reggelhez kitaláltam egy teljesen korrekt kis kezdést, ami valószínűleg megmosolyogtatta volna az olvasót, de sajnos elfelejtettem. Ez nyalószínűleg rá fogja nyomni a bélyegét az egész bejegyzésre, de kérem ne fessük az Ördögöt a falra. Reggel újfent nem busszal utaztam a helyszínre, ugyanis haver1 autóval beszállított a helyszínre. Ennek köszönhetően fél órával többet tudtam aludni, ami ilyen szűkös idők esetén nem elhanyagolandó tényező. Az utolsó Anyagismeret I. előadás is hozta a szokásos izgalmakat, mindenki ült, mint a sült hal. Mikor vége lett a 90 percnyi szenvedésünknek, a népek, mintha csak itt lenne a jégkorszak, elkezdtek vándorolni, csak nem délre, hanem kifelé az előadóból. Maradtunk heten a nagyjából 200 férőhelyes helyiségben. Ennek oka egyszerű, ám mégis nagyszerű. Utolsó Közgizdaság előadás, ahol nem veszünk új anyagot, csak kérdéseket lehet feltenni. Igazából kérdésem az nem volt, csak azért maradtam, hogy a tanárnő lássa az arcomat, hogy a végsőkig vele voltam, megjelentem az összes előadásán, lehet kedvezni vizsgán! :D Mikor meglátta a hatalmas érdeklődést, iziben bejelentette, hogy akinek kérdése van, az fáradjon fel az irodájába, ami négy emelet magasban található. Persze ezt nekünk, diákoknak gyalog kell megtennünk. A hét emberből kettő csak index aláíratás miatt jelent meg, a ketten be sem mentünk hozzá. Összesen hárman kérdeztek tőle valami fontos dolgot. Ezen kérdések többsége valószínűleg a vizsgával volt kapcsolatos.

Az óra mutatóinak állásából 13 óra és 30 percet lehetett kiolvasni, amikor  az Analízis I. gyakorlatvezető tanárom bejelentette, hogy ezt a tárgyat, ebben a félévben nem sikerült teljesítenem, vehetem fel újra, szerencsére februárban. Ez némileg lelombozott, alább vette a lelkesedésemet a délutáni Szervezési és vezetési ismeretek I. zh-ról.  Boldogságomban bemásztam a koleszba, közöltem a jó hírt édesanyámmal, majd pakolásztam és tanultam.

16:20-kor megjelentem a kijelölt helyszínen, gondolván, hogy első leszek, maximum páran lesznek még ott. Erőset tévedtem. A folyosót ellepték az elsőévesek, akik között, mint később kiderült elég sok informatikus volt. Mikor eltűntek a nem hivatalos gyülekező helyről, kezdtem érezni a vég ízét, elkezdtem izgulni. Ebből tudtam, hogy tudok valamit, nem tudás nélkül jöttem el, kaphatok bármit, tudok rá válaszolni, nem lesz gond. Nem is volt, szépen válaszoltam, nyugodtan léptem fel a buszra, ami alig hetvenhárom perc leforgása alatt hazaszállított.

Itthon megnéztem a NCIS-t, ami nem tetszik. Nagyon nem. Nem jó. Nem igazi helyszínelők ez, csak rámondták, hogy el tudják adni. Bármelyik Miami helyszínelők, Helyszínelők vagy New York-i helyszínelők jobb. Az ügy felderítése, a nyomozás, a részletekbe való belemenés és a befejezés is sokkal jobb. Főleg azért, mert a nincs a végén valamilyen erőltetett és gagyi poén. Életszagúbb.