"Én az ki azelőtt ifiú elmével
 Játszottam szerelemnek édes versével,
 Küszködtem Viola kegyetlenségével:
 Mastan immár Mársnak hangasabb versével

 Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát,
 Ki meg merte várni Szulimán haragját,
 Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
 Az kinek Európa rettegte szablyáját."

Ez volna az a már régen beígért barokk körmondat, ami nem is igazi barokk körmondat, de ez volt az egyetlen barokk mondat, amit találtam a közelemben.
A figyelmesebbek már tudják is, hogy itt bizony a csütörtöki napom egyes kiragadott részletei. Mert ha az egészet leközölném, lépésről lépésre, az nagyon sokáig tartana, és valószínűleg senkit sem érdekelne. Lehet, hogy így sem érdekel senkit, de így emészthetőbb.
És igen, volt szervezés I.-ünk is, ahol már nem a körmondatos kolléga volt bent, hanem a másik, aki tartja az előadást is. Ezt követte egy szörnyen izgalmas közgizdaságtan gyakorlat, ahol zh-t írtunk. Ennek az eredményét leghamarabb pénteken tudjuk meg, de lehet, hogy akkor sem. 51%-ot kell elérni, akkor megkapom az aláírást és mehetek vizsgázni. Úgy érzem, hogy meg lesz. Ezt követte, hogy legyen egy kis kreativitás a mondatalkotásomban és a napomban is, egy önmenedzselés zh. Ami nem volt nehéz, csak érdekes. Egy menedzseres szakszövegből kellett értelmes vázlatot írni. Itt ugye előjön az is, hogy mindenki máshogy jegyzetel. De annyira rosszul nem lehet, hogy ne kapjon rá néhány pontot. Ha hármas vagy annál jobb lesz, akkor ebből is megvan az aláírásom, és ha hármas, akkor hármas, ha négyes, akkor hármas, ha ötös, akkor négyes a gyakorlati jegyem. Kivéve, ha mindenből megvan az aláírásom, azaz a félévem, mert akkor ötöst kapok.

Este, a koleszban kerekedett némi futballmérkőzés a folyosón, melynek sikerült elkapnom egy kis aranyköpését. A szituáció a következő volt: Adott egy körülbelül 12 centiméter átmérőjű labda, egy átlagosan kivilágított folyosó, néhány játékos kedvű főiskolás. Szobatárs1 a kapus szerepét tölti be, neki készülnek gólt rúgni, de a lövés előtt hátrébb sétál, mikor is a következő mondat hagyja el ajkait:

-De sötétben védek bazmeg! -szólott a kapus.
-De fehér a labda!