Kedd reggel arra ébredtem, hogy melegem van. De nem akárhogy ám! Mintha egy hatalmas kondérban főnék! Megtapintottam a gladiátort és kis híján ráégett a tenyerem. Meg az ujjlenyomatom, ami valljuk be jó lett volna, mert így sok drága dolgot tudtam volna, viszonylag könnyen beszerezni, mindenféle nyom nélkül. De ez akkor nem jutott eszembe. Hogy miért nem nyitottam ki az ablakot? Azért, egyrészt nem volt kedvem és erőm, másrészt, ha kibuktatom, akkor pont a fejemre jön a hideg. Ami későbbi kellemetlenségek (nátha, homloküreg gyulladás) okozója lehet, melyekben nem kívánok részt venni. De a szobatársam (továbbiakban szobatárs2) alig pár perc múlva elfordította a fakeretes ablak rézszínűre fényezett kilincsét és egy finom, ám annál határozottabb mozdulattal kinyitotta. Az ablakot persze, nem a kilincset. Majd ezt mondta: "Ha szeretnéd, hogy jó legyen a napod, nézz ki az ablakon." Valahol belül éreztem, hogy a hó megint leesett, azért mondta, de nem akartam hinni neki, ezért elnehezült testemet felemeltem, kinéztem az ablakon. Minden fehér volt. Hó fehér. NOVEMBERBEN KÖZEPÉN NE BORÍTSA HÓ A MAGYAR ALFÖLDET!!! ... Nyugodt vagyok, melyeket lélegzek, szú-szááá, szú-szááá.

Felkerekedtem és elcsúszkáltam az iskolába, hogy végre végezzek a tesiórákkal. Legalábbis erre a félévre. 11 métert teljesítettem az ötös ugráson, ami figyelembe véve a magasságomat és azt, hogy először csináltam ilyet, jó eredmény. Az ingafutás szörnyen monoton és fárasztó. Összesen 66-szor teljesítettem a 20 méteres távolságot, de ment volna több is, ha akarom.
Délután láttam egy szipus gyereket a Malom előtt. Éppen az egyenest kereste. Beteg. Hülye. Nem értem, hogy mi benne a jó, csak pusztítja az elméjét. De igaz, ha még pár évig tudja szívni, nem lesz mit pusztítani, elbomlik a csöppnyi kis agya.

A hó egész délután esett, már majdnem szakadt, de állítólag csütörtöktől újra jó idő lesz. Ami annyit jelent, hogy ez a jelentéktelen mennyiségű hópehely, ami ide lejött, pedig senki sem hívta, el fog olvadni és sok vizet hagy maga után. Amit az autók ezerfelé spriccelnek, minden nyálkás lesz.

Este megint megtámadták a krisnák és én megint nem adakoztam. Megpróbáltam sugallni, hogy nem is fogok, de Ő nem akart nekem hinni, megint megpróbálta elmagyarázni, hogy az adakozás és segítés mennyire jó. Meg van jó könyve is, amit alig 4000 Forintért meg is vehetek… Legközelebb elhajtom a picsába. Majd levezetésképp megnéztem a Doom-ot. Többször nem fogom, mert a forgatókönyve tényleg egy A/4-es lap volt. A filmről már kifejtettem a véleményem a Kedvenc filmek topikban, itt nem írom le még egyszer. Viszont az előzetesek között találtunk egy egész jónak ígérkező filmet. Címe: Jarhead, és a közél-keleten, egészen pontosan Irakban játszódik. Az odakerült katonák, ottani életét dolgozza föl. Megnézzük.