A vasárnap egyetlen említésre méltó mozzanata a GPM futam volt, de előtte mindenféleképpen meg kell említenem, hogy végre megnéztem a Világok harcát. Az érzelmeim meglehetősen vegyesek. A negatív oldalon sorakozik a téma, ami mára már kicsit unalmas, láttunk már nem egy ilyen filmet. Például a Függetlenség napja vagy a Jelek (ami jövő hét vasárnap lesz a TV-ben, tessék megnézni). Az alapszituáció sem túl egyedi, a felbomlott családot már több helyen is láthattuk, ahol az idősebb fiúgyermek nem kedveli az apját, kifejezetten utálja, míg a kisebb lánya még valamennyire elfogadja. Negatívum és pozitívum is a film alakulása. Rossz, mert nem tudjuk meg, hogy miféle fajta idegenek jöttek ide, miért akarják elpusztítani az emberiséget, mikor jöttek ide és miért most léptek akcióba. De ez benne a jó is, mert így van egy kis sejtelmessége a filmnek, fent lehet tartani a néző figyelmét, aki végig arra vár, hogy megtudjon valamit ezekről a lényekről. Végre egy olyan UFO-s, Földet elpusztítós film, ahol nem az amerikai tengerészgyalogság és elit kommandó veszi fel a harcot velük, nem Ő a főhősünk. Hanem egy amerikai átlagember, aki menekül, a gyerekeit menti, ölni is képes értük, hogy biztonságban legyenek. Majd a film végén észreveszi, hogy nincs pajzsuk a rohadékoknak és így megmenekül a világ. Egyszer nézhető, de többször nem. Kivéve az ilyen filmek megszállottait.

A GPM ennél sokkal jobb volt. Rengeteg izgalom benne, az öregek előzgettek, bródszájdoltak, küzdöttek és nagyon sokat mosolyogtak a futam végén. Főleg Mansellnek ért fülig a szája, és ölelgetett boldog boldogtalant. Jövőre minden bizonnyal hat ehhez hasonló futamot fogunk látni a Forma-1 valamely legendás pályáján.
Czollner Gyuszi mondta: "Mansell, a Forma-1 egykori legendája." Mert most mi?