Csütörtök reggel sütött a Nap, kellemes időnk volt, a madarak, akik nem költöztek el melegebb éghajlatra, csiripeltek. Persze azok is csiripeltek, akik elköltöztek, de azokat nem hallottam, mert annyira még nem jó a hallásom. Becammogtam az iskolába, mert az jó, végigültem a 45 perces szervezés I. órát, ahol megint nem tudtam megállapítani, hogy miről van szó, mert olyan körmondatok voltak. Kaptunk egy kérdést is, aminek a vége az elejét olyan 3 perccel követte. Ekkor válasz helyett a következő kérdést kapta a tanár úr. "Mi is a kérdés?" "Látja, ez egy jó kérdés..." Egy újabb nem éppen rövid gondolatmenetet kaptunk arról, hogy milyen is egy jó kérdés...
A három órás szünetben hallottam egy, a váltást újfajta módon értelmező embört is. Epizódunk szereplője egy Kispolski volánjánál ült és annak manuális sebességváltóját eltolta egyes sebességi fokozatba. Ez elindulásnál nem olyan nagy dolog, a többség így is csinálja, csak ők kuplungot is nyomnak hozzá. Ez több dolog miatt is jó. Egyrészt a váltó tájékáról nem jönnek furcsa, recsegő hangok. Ami még azért is jó, mert így nem rezzennek össze az utca emberei, nem lesz halálfélelmük. Másrészt azért jó, mert a kuplung kinyomásával elősegítjük a váltókar könnyebb siklását a váltókulisszában, ami a váltónak jó, mert így valamivel tovább fogja bírni, mint három sarok. Erre Ő is rájött, így a kettes, gyorsító fokozat kapcsolásánál benyomta a pedált, ami kiemelte a váltó fogaskerekeit. Határozottan csendesebb volt.
Kommunikáción beadtam a házi dolgozatomat, amit nem küldtem el mininának és nem is fogom, mert ilyen vagyok. Aztán rájöttem, hogy a kiselőadásokra nem 25, hanem 20 pontot lehet adni, így az én izgulós 15 pontom nem is olyan rossz.