Az első bekezdés, ami most vette kezdetét még a tegnapi napomhoz tartozik, de akkor elfelejtettem leírni. Ezért írom le ide, mert így mindenki informálva lesz róla. Az esti Anyagismeret I.-en mögöttünk ült egy srác, akit eddig még nem láttam, és folyamatosan pofázott, ami eleinte még vicces volt, de 40 perc után már kicsit idegesített. Az első, és egyetlen vicces beszólása akkor esett meg, amikor a tanárnő felrajzolt egy állapotábrát. "Én ilyet még sohasem láttam, pedig két éve járok ide." Itt kicsit kuncogtak a körülötte ülők. Valószínűleg ezen bátorodott föl és szólt be minden percben.

Hölgyeim és Uraim! Fiúk és Lányok! Következzen Zsubi szerdai napjának néhány általa érdekesnek vélt mozzanata.
Német. Az óra előtt, a folyosón még négyen voltunk a terem előtt. Pár perccel kezdés előtt hárman maradtunk, mert egy srác úgy vélte, hogy neki itt nincs keresni valója, hát elmegy. Bevonultunk a terembe, ahol érzékeltem, hogy a könyvemet bent hagytam a koleszban, így csak félkarú óriás vagyok. De nem volt semmi belőle, böngésztem a mellettem ülőét. A zh-t kiosztja, nekem a hármas, ami nem rosszabb, mint az eddigi teljesítményem. Meg a nyelv sem érdekel, tehát majdnem jó! Az órán az egyik feladatnál a tanárnő megkérdezte, hogy ki vállalná önkéntesen? Meg sem várva, hogy valaki jelentkezzen, ezt mondta: "Mondjuk Zsubi" Erre én: "Hú, szeretném önként vállalni!" Ezen jót derültek, majd folytattuk.

Este mentem vissza a koleszba és azt hallottam, hogy valaki segítség után kiált. Két dolog fogalmazódott meg bennem. Az egyiknél feltételezzük, hogy a férfira, mert férfi hangja volt rádőlt egy nehéz tárgy vagy ég a ház és nem tud kimenekülni. "Majd más segít, nem akarom összekoszolni/füstözni a ruhám." A kettes eset szerint megtámadták, és éppen bántalmazzák, 8 napon túl gyógyuló testi sérüléseket készülnek neki nyújtani és valószínűleg többen vannak. Ha odamegyek, engem is megvernek, elveszik a cuccaimat, azt nézhetek! Inkább megyek tovább anélkül, hogy a lelkiismeretemet bármi is nyomasztaná.