A Csütörtök reggel ennél rosszabbul már nem is kezdődhetett volna. Történt ugyanis, hogy éjszaka, egészen pontosan hajnali 4 óra 41 perckor, ami már nem éjszaka, hanem hajnal, arra ébredtem, hogy nem alszok. Szörnyű volt, de sikerült újra álomra hajtani a fejecskémet. Nem kellett volna. Gyönyörű álmom volt! Itthon vagyok, hétvége van, haverok vesznek körül, minden szép és jó. Ekkor szólalt meg a telefonom, hogy fel kell kelni. Szörnyű volt! Ezt az érzést nem kívánom senkinek, ennél rosszabb ébredés nincs a világon. Ilyen kezdés után nem sok jóra számítottam. Részben bejött a jóslatom.
Szervezési és vezetési ismeretek I.-ből, 5 hét erejéig új tanárunk van, aki fiatalabb a "főtanárunknál", így bizonyos dolgokat másképp lát, és ezeket a gondolatfoszlányait a barokk körmondatokat megszégyenítő módon adja elő. A kevésbé széleskörű ismerettel rendelkező olvasóim miatt, akik nem hülyék, csak például nem végeztek középiskolát, nem jártak magyar irodalom órára, nem foglalkoztak a magyar irodalom alakjaival, elmondom, vagyis inkább leírnám és le is írom, hogy a barokk körmondatok igen hosszúak, sok tagmondatból állnak és az olvasó általában, ha nagy nehezen elért a végére, már nem nagyon emlékszik arra a pár szavacskára, szóösszetételre, amikkel a szerző, jelen esetben jómagam, a mondatot elkezdte. Ez például olyan akart lenni, nem tudom mennyire sikerült, majd Ti eldöntitek. De, hogy lássátok mennyire jó fej vagyok, keresek egyet és jól beidézem ide, valószínűleg a Szigeti veszedelemből, mert az érettségi tétel lesz. Tehát ilyen a tanár úr, aki szimpatikus és vannak tervei a menedzser szakkal kapcsolatban és van véleménye Kecskemét város bogármesteréről, akivel egy évig dolgozott együtt. Ezt sikerült 40 perc alatt összefoglalnia, így a tananyagról egy szó nem kevés, annyi sem esett. Ez határozottan nem jó.
Közgidaságtan gyakorlat után elmentem az imádott TO-ra, hátha megjött a diákom. A sor rövid, egészen pontosan ketten vannak előttem, csoporttársaim és gyorsan is haladunk.

-Jó napot!
-Jó napot! -itt nem nézett rám, azt hittem csinál valamit, ezért nem szóltam semmit- Mondja csak.
-Diákigazolvány ügyben érdeklődnék.
-Éppen most jött meg, pár perc és adom, de ezt már kibírja, nem nagy idő az eddigihez képest.
-Akár fél lábon is. - tényleg kibírtam volna, mert 30 mp-en belül adta a plasztik lapot, aláírtam, hogy átvettem és már jöttem is.

Tehát végre van diákom, amin a rólam készült kép mérete vetekszik egy 2 Forintos méretével és még halvány is. Egyszerűen érthetetlen! (Czollner Gyula)

Délután két órán keresztül (15:00-17:00) gyalogoltam, ebből nagyjából 45 percet meg tudtam spórolni, ha a könyvtáros nő rendesen útba tud igazítani. Ugyanis szegénykém összekeverte a jobb és bal kezét, aminek következtében rossz irányba indultam el, egy megadott ponttól. Balra kellett volna fordulnom, de Ő jobbra küldött. Gyalogoltam kb. 1 km-t, majd visszaérve a kiindulása pontra, megkérdeztem egy nőt, hogy merre találom a Kaszap utcát. "Az ott jobbra." Csodálatos! Odabent a csajok hülyének néztek, illetve lekezelőek voltak velem, mert a könyvtárat kerestem és, mivel nem oda járok, nem tudtam, hogy hol van. Egyikőjük szimpatikusan megjegyezte, hogy nagy betűkkel ki van rá írva, hogy könyvtár. Itt majdnem elborult a fejecském, de a gondolataimat megtartottam magamnak. Megszereztem a könyvet és elhúztam a helyszínről, ami nem volt más, mint a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Szak épületeggyüttese.