Mit is mondhatnék? A hét első három napja a tökéletes eseménytelenség bekezdésbe esik. Tényleg nem történt semmi érdekes, azt leszámítva, hogy 24 óra alatt több rendőautót láttam, mint az elmúlt másfél hónapban összesen. Ami azért meglepő, mert egy megyeszékhelyen az ember szeretne sok rendőrt látni, hogy biztonságban érezze magát. De nem látni őket. Sehol. Pedig otthon sokkal többet látni, eme érdekes emberfajtából, pedig az csak egy átlagos város.
Annyi azért történt, hogy szoftver I-en gyakoroltunk a jövő heti szuper kemény ZH-ra, ami valószínűleg igen könnyű lesz. Már csak azért, mert olyasmi feladatok lesznek, hogy létre kell hozni egy mapparendszert, oda fájlokat kell berakni. Lesz elmélet is, azt meg kell tanulni. De itt sem lesznek komolyságok. Mi a fájl? Mi a másolás? Mi az operációs rendszer? De nem gond, legalább lesz, ami húzza az átlagot.
Ja igen. Volt ám tesióra is, ahol a ~26 emberből megjelentek ~15-en. Súlyt löktünk, szerény személyem 7,45 m-re tudta elhajítani az 5 kg nehézségű fémgolyót, ami csupán egyéni rekord. De igazából nem is érdekel.
A négy tanórás szünet arra volt jó, hogy sokat gyalogoljak, nem először a héten és lássam az alant elterülő szépen felújított Mercedes-t.

Aki megmondja nekem a pontos típusát, annak azt nagyon meg fogom köszönni.
Az esti anyagismeret kötelező és szörnyen unalmas tantermi gyakorlaton a tanárnő 3 perc leforgása alatt négy nebulót küldött ki a teremből.