Kedd délelőtt megvolt az első tesióra, ahol a 100 méteres síkfutást és a távolugrást mértük fel. Óra elején névsorolvasás, majd a tanárnő elmondta, hogy vigyázzunk, mert az előző héten több sérülés is történt. Egyik srác bokájából letört egy porcdarab, többen elestek és volt egy kulcscsonttörés is. 100 méteres síkfutáson... A gyereket vasárnap műtötték, mert az előbb említett csontja 90°-ban kifordult a helyéről, átszúrva a bőrt. Ezeken az eseteken jót vidultunk, majd bemelegítettünk és kezdetét vette a nagy futás. Négyesével felálltunk, majd beértünk. Amikor szerény személyem futott csak hárman voltunk. Rajt után azonnal az élre álltam, ami némileg meglepett, mert nincs egy tipikus futó alkatom. Egészen 80 méterig ezen a pozíción tartózkodtam, mikor is elfogyott lábam alól a talaj, egyensúlyérzékem valószínűleg az őrangyalommal randevúzott, valahol egészen máshol, ezért elestem. A salakpályán sikerült két hosszú métert csúsznom, mégpedig a jobb oldalamon. Ennek következményei pontokba szedve a tizenhármas vágányra érkeznek:
- két tenyéren apró sérülések, melyek fájnak
- jobb könyök lehorzsolva, benne egy kb. fél cm mély vágás, ahonnan hiányzik a bőr és az alatta lévő rész (hús)
- jobb oldali csípőn egy féltenyérnyi horzsolás (ezen támaszkodott meg a testem), melynek közepén kilátszik a hús
- jobb térden egy erősebb horzsolás
- jobb lábszáron több, apró horzsolás
- nincs mért időm.
Felálltam, körbenéztem, jobb kezemet a magasba emeltem, majd megköszöntem a tapsot. Ezen mondatomra pár apróbb taps elszállt, de semmi több. Nagyobb sikerre számítottam...
Megmostam a sebeket, visszamentem és végignéztem a távolugrást, majd óra végén ápolást kaptam. Az öltözőben megtudtam, hogy olyan 14,5 mp körüli lett volna a teljesítményem, ami nem is olyan rossz.
Tárgyalt nap délutánja
Vallásos embernek nézek ki? Úgy nézek ki, mint aki vallásos? Szerintem sem. Hogy ezt miért kérdezem? Mert egy tag, miközben siettem vissza órára megállított az utcán és feltett egy kicsit meglepő kérdést: "Észrevetted, hogy a nagy hatalmak vezető, például Bush, nem tudják rendesen irányítani az országukat és nem tudnak békében élni? hiszel abban, hogy Isten le fog jönni közénk és rendbe hozza a dolgokat?" A rövidke ledöbbenés után papagájnak éreztem magam, mert újfent elmondtam, hogy nem vagyok hvő ember, tehát nem. Még magyarázott valamit, átadott egy füzetet (kép lesz), majd búcsúzóul fel akart olvasni egy verset. Itt közel kerültem ahhoz, hogy letépjem az arcát. "Vagy sietsz?" "Igen, órám lesz." Ezzel érzékeny búcsút vettünk egymástól és folytattuk utunkat a világbéke irányába.
Képek az átadott "újságról":
Mit tegyek, hogy ne nézzenek vallásosnak? Járjak olyan pólóban, amire az aláírásom van rányomtatva? Vagy egy halálfej legyen rajta? Van még egy tervem, de az talán túl durva lenne. Az ihletet Az ördögűző: a kezdet c. filmből vettem.
További tippeket hozzászólás formájában várok, a legjobbak között értékes ajándékokat sorsolunk ki!
