MEGVAN!

Ma, reggel 8 órára kellett a tetthelyszínre érkeznem, ami nem volt más, mint az iskolánk alsó szintje. Tiszta ideg voltam (már csak ilyen ideges típus vagyok), szemem előtt a nem tudott tételek lebegtek (pl. Illyés Gyula: Bartók), amiknek csak a címét ismertem. 8-kor behívták az első két áldozatot, akiket valószínű nem kínoztak meg, mert nem ordibáltak és nem kértek segítséget. Harmadiknak voltam beosztva. Behívtak és tiszta ideg voltam, majd kihúztam, nem a gyufát, hanem a német tételt. Kezdtük a szituációval, a tételeket el sem tudtam olvasni. Mármint a címét. Szituáció megvolt, kibéreltem öt napra egy szobát Münchenben, hogy mikor megyek, még nem tudom. :D Tanárnő mondja, hogy válasszak a TV vagy Zu Hause közül. Itt én lettem a világ legboldogabb embere. Legjobban a Zu Hausét tudtam és kihúztam! Jeeeeeeee!!! De továbbra is ideges voltam, amikor végeztem a tanárok próbáltak nyugtatni, de sok sikert nem értek el. :) Magyar. József A. nagy gondolati versei, A Dunánál. Ehhhh... Na mindegy, megoldjuk. Nem sikerült túl jól  megoldás, olyan 3-ast adtam volna magamnak, de kurvára izgultam. Remélem azért megtartottam a négyest. Az esélye kicsi, de nem baj, mostantól nem kell a magyarra gondolnom. A tanárnő kérdezett dolgokat, pl verscímeket. Összesen egyet tudtam mondani (Óda). Kiegészített. Nyelvtanból a nyelvújítást lett volna jó bemutatnom, hasonlóan sikerült, mint az irodalom, de nem érdekel ez sem. Történelem. Az athéni demokrácia jellemzése és összehasonlítása a modern demokráciákkal. Igen, nekem is hasonló gondolataim támadtak, de Athént vágom és egészen véletlenül egy modern demokráciában élek. Jól ment, az osztályfőnök és történelem tanár segített, nem kérdezett intim dolgokat, a négyest nem dobtam el. Kimentem könnyíteni magamon, majd visszatértem a választott tárgyról beszélni. Ez nem volt más, mint a földrajz. Azért ez, mert szeretem, jó dolog. Vízszintes földrajzi övezetesség és Magyarország közlekedése. Az elsőt tudtam, azt áttanulmányoztam a könyvben, de a közlekedésnek csak a címét tudtam. A tételcím mellett volt pár megjegyzés, hogy mire kell kitérni. Innentől kezdve nem volt vele semmi gond a tanárnő segít, ha belezavarodok, nem problémázik (kétszer is sikerült), tudja, hogy mire gondolok, veszi a poénokat. Befejeztem, elköszöntem, hazajöttem. Az elnök jó fej volt, ezt akkor sikerült bizonyítania, mikor a magyar végén a tanítónéni feltette azt a költői kérdést, hogy miért izgulok? Magamban megfogalmazódott a "szerinted?" visszakérdezés, mikor is, az elnök: "Talán mert most érettségizik először." Természetesen mindenki röhög. Majd az osztályfőnök: "Reméljük utoljára." Vicces.

További szép napot!