Élesebb szemű és rendszeres olvasóimnak feltűnhetett, hogy az elmúlt 2 napban nem frissült a blog. Ennek egyetlen egy oka van, mégpedig a vasárnap eseménytelensége. Volt F1, de arról már írtam a forumba, itt nem akarom még egyszer leírni, ugyanazt. A hét első napja (Hétfő), már eseménydúsabb volt. Történt ugyanis, hogy kimentem a mamámékhoz busszal. Kint tevékenykedtünk a tanyán, főleg füvet nyírtunk. Odafelé autóbusszal utaztam, a helyi járat szolgáltatásait igénybe véve. Az ilyen sofőrök általában vágják, hogy mi merre van, a kevéske megállót megjegyzik, csak egy fél mondatot kell mondani és már adja is a jegyet. Persze most új sofőr volt, aki enyhén droid volt, sikerült egy izgalmas beszélgetést lezavarnom vele:

-Kívánok! Egy 90%-osat a kisbócsai bejáratig. (én)

-...Mire 90%-es?

-Árvasági.

-Aha. Hova? (itt már kezdtem érezni, hogy a jegyvásárlás hosszabb lesz az átlagnál)

-Kisbócsai bejárat.

-/pötyög a gépen/ Az merre is van? (itt megrettentem)

-Bócsa és Vadkert között félúton.

-/pötyög tovább/ Diákot?

-90%-osat.

-Itt van?

-Igen. Mutassam? (talán bólogatott, ezért előkotortam a zsebemből a papírokat és kibányásztam a leghátuljáról a papírt)

-Ja, az a karikás! (bólogatok) Elteheted. (itt egy cseppet durcás lettem. Miért kéri, hogy mutassam meg, ha nem pecsétel bele? A többi sofőr megkérdezi, hogy van-e, mondom, hogy igen, adja a jegyet, meg sem kell mutatni. Ha mégis kéri, akkor meg pecsétel.)

-/pötyög/ 24 Forint.

-/adok 25-öt/ Köszönöm.

Leszállás előtt, a biztonság kedvéért hamarabb odamentem hozzá, hogy biztos jó helyen álljon meg. Itt megint kommunikáltunk, de itt már nem volt semmi érdekes.

Kimentem, megebédeltünk, aztán dolgoztunk, este szóltak, hogy ma reggel be kell menni a suliba, a német tanár akar valamit. Telefon anyumnak, hogy jöjjön értem. Ez olyan 21 óra magasságában lehetett, 23:30 körül már itthon voltunk. Reggel bementem, majd 5 perc után jöttem haza... Hazajöttem, "kocsiba be, ablakot le" irány mamámékhoz ki kell vinni pár cuccot, haza kell hozni a fűnyírót, aminek a csavarjait valahol elszórtam. Odafelé még egész zökkenőmentesen ment a dolog, de visszafelé... Egy opelos csávó nagyon nyomakodott mögöttem, bejött a seggembe, ezt nem szeretem, de nem előzött meg. Jövök, előttem két teherautó, egyik előz, de a másik átment a felezővonalon. Tetszett volna, ha karamboloznak. Jövök, nyírják a füvet az út mellett, megállunk. Elindulunk, opelos kolléga még mindig nyomakodik, nagyon siet, majd egy adott pillanatban kilőtt. A városban utolértem, csak Ő a másik irányba ment. Megérte úgy sietni. A megpróbáltatásoknak itt sem lett vége. A lámpák nem működnek, szép sárgán villognak, mert festik az úttesten elhelyezkedő baromterelőket. elsőbbségem van, de balra szeretnék fordulni, ezért várok, mert egy Polski-FIAT jött meghatározatlan sebességgel, furcsa mozgást végezve az útpályán. Megáll és elengedi a gyalogosokat. Mire ezt felfogtam, hogy mit csinál, már elindult. Tovább vártam, de sikerült eljönnöm, majd az otthonomtól két utcányira majdnem fogtam egy biciklist. Csávó kikanyar elém, de nem az út szélén megy, hanem a sávomban elkezd kacsázni, majdnem ráfektettem a motorháztetőre. Nyugodt természetű ember volnék, de ez egy kicsit zavaróan hatott a lelki nyugalmamra.