Az már mindenki számára tiszta, hogy számomra egy igazi reality show létezik, az pedig az Éden Hotel. Az első két évad alapmű, a harmadik... nos, a TV2 elb*szta, nem csak az alapokat, hanem ami Ivarral történt. Aztán a Viasat Exek az Édenben néven indított egy az MTV-n (ejtsd: emtíví) jól futó, aljasodós, üvöltözős, de állítólag taktikázós műsort, de egy évad után eltűnt. Nem is csodálom, a villa kicsi volt, a szereplők gagyik, hiába hoztak néhányat az ÉH-ből. Azóta sehol egy olyan műsor, ahol a játékosok nem a kamerának (=néző) játszanak, hanem egymás ellen. Az RTL-es Survivor nagyon látványosan volt irányítva, a Holtak Szigete kikergetett a világból, megöli a játék lényegét. Aztán nyáron jöttek az óriásplakátok, a Facebook is az arcomba tolta: LOVE ISLAND!

Eljutottam arra a pontra, hogy nem fogok segget csinálni a számból. A szarkupac, amit körénk/körém helyeznek egyre nagyobb. Szerencsére öntik rá a híg fost is, így szépen összesűrűsödik az egész, egyre nehezebb megtalálni belőle a kiutat. Persze kemény vagyok, nyomom tovább, látom magam előtt a teljes képet, képes vagyok a saját dolgomnál többel is foglalkozni, összességében jobb lesz.

Február első napjaiban ellepte a közösségi oldalakat az alant is látható plakát, mely arra buzdít mindenkit, hogy ne dobja el a cigicsikket. Engem, mint nem dohányzót, inkább felhúzott ez az egész kampány. Miért korlátozzák februárra a kampányt?

Ezekben az órákban ér véget világszerte a #januhairy mozgalom. Vagy kihívás? Feltűnési viszketegség? Mindegy is, felbőgnek a fürdőszobákban az epilátorok, megvillannak a borotvák, rotyog a gyanta, a szebbik nem újra szőrtelen lesz! Már az a fele, amelyik csatlakozott a szőrös januárhoz, a többiek ettől függetlenül maradtak simák.

A mai nap talán legnagyobb híre Andy Vajna halála volt. Ugyan nem törtem össze a hír hallatán, de egy pillanatra elszomorodtam, hiszen egy igazán sikeres (magyar) ember távozott közülünk. Ezzel kapcsolatban várható volt, hogy nem csak a sok évtizedes munkájával lesz tele minden, hanem szó esik a feleségéről is, de arra nem gondoltam, hogy tízből kilenc facebook/fórumos poszt utóbbiról fog szólni.

Nagy volt az öröm tavaly nyáron, az RTL leforgatta a világ legsikeresebb valóságshow-jának a magyar kiadását, a Survivort. Azt elegánsan elhallgatták, hogy jó tíz éve már volt belőle két, közepes minőségű évad. Nem is igazán baj, mert azokra az alapokra jobb volt nem építkezni, azóta kis hazánkban is felgyorsult az élet, modernek, nyugatiak vagyunk, csak úgy faljuk a tartalmakat, be lehet vállalni egy hetente jelentkező, feszesre vágott show-t, zabálni fogják a nézők. Make. It. Rain.

Mikor kiderült, hogy a lesz újra Éden Hotel, igencsak megörültem, egy pillanatra még a munkanélküliség terhe is lemászott a vállamról. Persze tudtam, hogy nem lesz olyan, mint az első kettő volt a Viasaton, mert a jog még mindig nincsen náluk, de reality-ben mindig is jók voltak, ha csavarnak egy kicsit a formátumon, abból sem lesz baj, jó móka lesz tavaszra. Teltek a hetek, szépen lassan megjelentek a plakátok, melyek bőszen hirdették, hogy exek fenyegető árnyéka vetül majd az édeni idillre. Az Ex on the beach-ből egy részt szenvedtem végig, nem ragadott magával a formátum, céltalan faszszopógecizés és bulikázás megy benne, ahova folyamatosan küldik be a játékosok egy-egy exét. Nem túl izgi, na. Ellenben az ÉH formátumába egészen beleillett a dolog, változtat annyit, hogy el lehessen adni újként, de mégis ott marad benne a tökéletes alap.

A csúfos befejezésű VV8 után szükségét éreztem, hogy újranézzem az első Éden Hotelt. Sebtiben ki is kölcsönöztem, már másfél hónapja megnézek heti két-három részt belőle és meg kell állapítanom, hogy hat éve sokkal érettebb volt a 20-25 éves korosztály. A VV8 jól indult, egészen tűrhető minőséget hoztak, majd elkezdtek kiesni az érdekes karakterek, maradtak az átlagos figurák, akikkel nem lehet show-t csinálni. A tematikus hetek nem voltak jók, leszámítva a zseniális hotel hetet, azon visítva lehetett röhögni. Látták ezt a szerkesztők is, a végét nagyon gyorsan lezavarták, VVSoma nyert, a három opció közül ő volt a legjobb választás.

Alapvetően nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy mit álmodok. Legtöbbször (ez az optimális eset) nem is emlékszem rájuk, felkelek reggel és elkezdek egy újabb csodálatos napot az életemben. Ritkán előfordul, hogy beugrik egy-egy villanás az aznapi álmomból, de egy szempillantás után el is vész, történnek tovább az ébrenlét eseményei. Nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy ébredéskor tisztán emlékszem minden egyes pillanatra, ami az álomban történt, mintha még vége sem lenne.

Nyolcvan nap rengeteg idő, rengeteg mindent el lehet érni ennyi idő alatt. Willy Fognak elég volt ennyi, hogy megkerülje a Földet, míg a ValóVilág powered by BigBrothernek sikerült unalmassá válnia. Hála az égnek a retardált netsztár vasárnap távozott a műsorból, így nem kell konstans sajnálatot éreznem, hogy nem kap állandó orvosi kezelést. Meg a többi villatársa sem.